top of page

Integráció

 

Az integráció kifejezést több tudomány is használja, többek között a matematika, a pszichológia, a szociológia. A szó eredete a latin „integrare” ige, jelentése: egysége sülés, beilleszkedés, egyes részek egésszé összegződése. A pedagógiában eleinte a „szociális integráció” értelmezés terjedt el, később alkalmazták a fogyatékos gyerekekre vonatkozóan is.

További szakmai háttéranyag: Inkulzv nevelés-az integrált oktatás jogi háttere

http://rs1.szif.hu/~nyeki/okt/jog_hatter.pdf

 

Mai szóhasználatban az integrált oktatás, integráló iskoláztatás pedagógiai irányzatot jelöl, és „a tanulásban valamely oknál fogva akadályozott (pl. fogyatékosság, képességzavar, szociális hátrány) gyermekek együttes, a lakóhelyhez közeli nevelését, oktatását jelenti.

 

A gyógypedagógiai szempontú integráció a sajátos nevelési igényű gyermekeknek és tanulóknak az épek (másképpen „többségi”) óvodáiban, alapfokú, középfokú oktatási intézményeiben, illetve a felsőoktatás intézményeiben megvalósuló nevelése, oktatása, képzése megfelelő feltételek biztosítása mellett.

 

Az integráció pedagógiai jelentése: „minden gyermek és tanuló (meglevő akadályozottságának módja, súlyossági foka miatti kirekesztés nélkül), egymással együttműködve, a mindenkori fejlettségi szintjén (pillanatnyi észlelési, gondolkodási és cselekvési kompetenciájához mérten), egy közös tárggyal és tárgyon (projekt/terv/tartalom/téma) játszik, tanul és dolgozik.

Az integráció típusai, formái és szintjei

Ha az együttnevelés előkészítés nélküli, és hiányzik a gyógypedagógiai segítő kapcsolat, akkor spontán integrációról(másképp „rideg integrációról”) beszélünk. Ebben az esetben

– bár a gyermek kifejezetten speciális nevelési szükségletű – az általános iskola erről nem tud, s az együttnevelés során a speciális szükségletek figyelembevétele nem történik meg.

Formája szerint:

a) lokális integrációról beszélünk, ha az épek iskolájában speciális iskola vagy speciális osztály működik;

b) szociális integráció esetén az épek iskoláiban külön oktatott fogyatékosok a tanítási órákon kívüli közös tevékenységekben (sport, étkezés, játék) az épekkel együttesen vesznek részt;

c) funkcionális integrációnak nevezzük, ha az integrált fogyatékos gyermek a tanórák és egyéb foglalkozások többségén az iskolában osztálytársaival együtt vesz részt.

Típusa szerint az integráció lehet:

a) részleges integráció, amely többnyire a lokális és a szociális formát valósítja meg;

b) teljes integrációnak pedig azt a formáját nevezzük, ha a nevelés-oktatás speciális megsegítéssel történik a nem fogyatékosok osztályaiban a tanítás teljes időtartamában.

Az integráció szintjében bekövetkező minőségi különbségek afogadás (integráció) és a befogadás (inklúzió) kifejezésekkel értelmezhetőek. A fogadó iskolában a sajátos nevelési igényű gyermek csak jelen van, különleges igényeit nem veszik figyelembe, beilleszkedését és tanulását nem segítik adekvát módon. Az inkluzív (befogadó) iskolai oktatás és nevelés az integrált nevelés továbbfejlesztett formája. A befogadó intézmény pedagógusai az

egyéni differenciálás talaján az egyéni kibontakoztatás és fejlesztés szemléletét képviselik.

Az integrált oktatás sikeres és széles körű megvalósulására akkor kerül sor:

– ha a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók kiválasztása és beiskolázása megfelelő módon, kellő körültekintéssel és szakértelemmel történik;

 

– ha sérülés specifikus ellátásuk teljes körű a legkorábbi életkortól kezdve tanulmányaik teljes ideje alatt – vagyis a korai fejlesztés, a differenciált, egyéni képességeket kibontakoztató alap- és középfokú iskolai oktatás, valamint a szakmaképzés idején, illetve a felsőoktatásban is – biztosított;

 

– ha a pedagógusok az alapképzésben, majd ezt követően továbbképzések alkalmával megismerik a gyermekek, tanulók sajátos nevelési igényét, és megszerzik a nevelés-oktatásukhoz szükséges kompetenciákat;

 

– ha megváltoznak az iskola feltételei, az oktatás mennyiségi és minőségi mutatói, és megjelenik a speciális szükségletekhez igazodó differenciált nevelési-oktatási kínálat.

 

Az integráció új lehetőség, amely sok vonatkozásban kiforrott és szabályozott. Vannak olyan, törvényben megjelenő előírások, amelyeknek a pénzügyi feltételei, eszközei még nem állnak rendelkezésre. Az integráló oktatással kapcsolatosan számos terület további szabályozásra és megoldásra vár, mint például:

– az integráló nevelés-oktatás sérülés specifikus tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése;

– a befogadó pedagógusok és az utazótanárok előzetes felkészítése az együttnevelésben való részvételre;

– az együttnevelés megvalósításához szükséges pedagógiai tudás beépítése az óvodapedagógusok, az általános iskolai tanítók, tanárok és a középiskolai tanárok képzésébe;

– a differenciált, sérülés specifikus szempontokat is figyelembe vevő pedagógiai értékelés meghonosítása a hazai gyakorlatban;

– a befogadó pedagógusok rendszeres, kötelező, sérülés specifikus szempontú továbbképzése a fogyatékosság típusának megfelelő gyógypedagógiai módszertani intézményekben;

– az utazótanárok és más segítők rendszeres kötelező továbbképzése;

– a sajátos nevelési igényhez igazodó oktatás-nevelés megvalósításának ellenőrzése;

– a feladatellátás finanszírozásának korszerűsítése;

– garanciák a felemelt normatív támogatásnak a felhasználás helyére történő eljuttatására;

– a felemelt normatív támogatás felhasználásának ellenőrzése;

– a befogadó pedagógusok különleges munkájának finanszírozása, elismerése pótlékkal;

– a segítő módszertani intézmények hálózata kialakításának segítése;

– az EGYMI-vé válás kritériumainak kidolgozása;

– az EGYMI-integrációt segítő gyógypedagógus szakembereire vonatkozóan a feladatellátás szabályozása;

– a habiliációs, rehabilitációs feladatokat ellátó szakemberek képzése megfelelő létszámban;

– az SNI-gyermekek és tanulók segédeszközzel való ellátásának megoldása;

– az SNI-tanulók számára eszközökhöz jutás biztosítása alanyi jogon vagy eszközkölcsönzés útján – a felhasználó érdekeit képviselő rendszer kialakításával és működtetésével.

 

 

 

 

bottom of page